Eljutva régi csókjaidhoz
felizgatott egy furcsa fickó.
S akár örömet, akár kínt hoz
- szerzői jogból lett az író.

S míg a líra rázza ökleit,
te csak egy gésa, kék-harisnya
maradtál és talán reggelig
neked is jut majd jogra, díjra.

Mert mindenem lettél kedvesem:
alázat ölének körete-melle,
kaján kacajban kegyelem,
jogdíj dér testemre kenve.

Arcod magtárának mosolyát
ma szerzői jogokra szórva
őrizte meg hetvenöt hasáb.
Kár lett volna hallgatni róla.
 

Nélküled tán díjtalan vagyok.
Jogdíjat ír belém a nyelved.
Így lesz lírám halmazállapot.
Ugye tudod, mit kell már tenned?